Gépjármű visszatartó rendszerek az utakon

A legfontosabb biztonsági tényezők az utakon a következők:

• A jármű ellenőrizetlenül letér az útról
• A jármű különböző, közlekedési útvonal melletti akadályokkal ütközik, mint pl.: fák, oszlopok, közlekedési jelzések
• Hidakról, töltésekről való lezuhanás.

Európában a halálos közlekedési balesetek 40% -a vezethető vissza a rosszul megválasztott sebességre, alkoholfogyasztásra, tapasztalatlan gépkocsivezetői magatartásra, valamint a nem kielégítő infrastruktúrára.

A gépjárművek száma, illetve az ezekkel megtett személy- és áruszállítási kilométerek száma folyamatosan növekszik az Európai Unió területén. Az, hogy ennek ellenére mégis csökkennek a baleseti, és halálos kimenetelű közlekedési baleseti adatok, többek között a passzív biztonsági berendezések, az acél szalagkorlátok intenzív fejlesztésének is köszönhető.

Passzív védőberendezéseket (guard rails) az utak szélén, vagy a pályaelválasztó középső sávba építenek, azért, hogy megakadályozzák a járművek pályaelhagyását, és ne ütközhessenek a szembejövő forgalom résztvevőivel, objektumaival.

A működési elvek tekintetében elterelő, illetve visszatartó védőberendezésekről beszélünk.

Az ütközésekkel szembeni viselkedés vonatkozásában pedig torzuló, illetve merev rendszereket különböztetünk meg.

A közlekedési utak visszatartó védőberendezései az első motorizált közlekedési eszközök megjelenésével egyidősek.

Amerikában már a 40-es években megjelentek  legismertebb kerek A-profilok (az ARMCO-Flex Beam-tól), melyet W-Beamnak is neveztek, valamint a szögletes B-profilok (Bethlehem-Safety Beam), és ezek nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt elterjedtek.

Az 50-es évek közepén hozott be először Németországba rugalmas acélszerkezeteket Amerikából a PASS+CO.

Az akkori, még nagyon merev acél konstrukciókat (IPE 140mm-es oszlopokkal) a hatvanas évek beton- , drótkötél-, és egyéb rendszereinek versenytársaként fejlesztették ki, és ütközési kísérletekkel tesztelték, és optimalizálták.

A mai rugalmas acél szalagkorlátrendszerek (Sigma 100 mm-es oszlopokkal) a mindennapok rendszerévé vált, és a gazdaságossági szempontoknak is megfelel. Így sikerült sokoldalúsága, és előnyős tulajdonságai miatt az optimális útszélbiztosításra kifejleszteni.

Ha a mai Európában passzív közúti védőberendezésről esik szó, akkor mindenek előtt a közismert szalagkorlát szerkezetekre gondolnak.

A mai szalagkorlátrendszerek alkalmasak az útról lerohanó járművek visszatartására, az ütközés energiájának jelentős részét elnyeli, és a járművet az út szélén tartani.

Az acél alapvetően ideális alapanyag az energia felfogására és a balesetek során megfelelő védelmet nyújt a jármű utasai részére az elasztikus és plasztikus torzulási képességei révén.

További előnye az acél szalagkorlátoknak, a gyors fel- és leszerelés, a terephez való alkalmazhatóság flexibilitása, és az egyszerű biztonsági követelményekhez való alakíthatósága miatt.

Mindkét PASS+CO szalagkorlátkonstrukció esetében folyamatos acélszerkezetről van szó. Azonos építési magasságban (0,75 m), horizontálisan és erőzáróan összeépített acél szalagkorlátgerinc ez, melynek merevségét a vertikális oszlopok és/vagy konstrukciós elemek erősítik, annak érdekében, hogy különböző visszatartó erőket érhessünk el vele.

Helyi biztonsági előírásoknak megfelelően, flexibilisen megépíthető a szalagkorlát rendszer,  az oszloptávolságok-, és szerkezeti  elemek (pl. távtartó elemek) beépítésével, valamint az elemhosszok módosításával. Az Európai Normatíváknak (EN 1317) individuálisan megfelelnek a szalagkorlátjaink.

A Szövetségi Útügyi Intézet ( Bundesanstalt für Straßenwesen - BAST), a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium intézete.  Független műszaki tanácsadó intézetként működik, minden közlekedéssel kapcsolatos kérdésben.

Pozitívan kell értékelnünk, hogy az ütközésben működő hosszirányú erők, melyeket a vízszintes bordák, és ennek csatlakozási elemei kell, hogy felvegyenek, a BAST összes vizsgálata során ezek a szerkezeti elemek jól működtek.

Ezen kívűl az ütközési lendület értékei az azél szalagkorlátszerkezet esetében éri el a legjobb ASI=A értéket.

Megjegyzés:  Amennyiben egy döntés során alternatív járművisszatartó berendezések állnak rendelkezésre, úgy a legalacsonyabb ASI értékűnek kell elsőbbséget élveznie.

A járművisszatartő berendezésekre vonatkozó Európai Norma, az EN 1317,  az unió egész területén minden közlekedési résztvevőnek ugyanazt a biztonsági standardot kell hogy biztosítsa.

A gyakori javítási helyek, és felujított részek at utak mentén a néma tanui a jól működő passzív védőberendezések szükségességének. Ezek jelentős mértékben járultak hozzá európaszerte a közlekedésbiztonságnak, sok életet mentettek meg, vagy éppen csökkentzették a baleset súlyosságának kimenetelét, és ezt a statisztikák is alátámasszák.

További tartalékok is vannak még a visszatartó rendszerekben az utakon, például: Ütközéscsökkentők, kezdet- és végterminálok, valamint fa – védőrendszerek.

A közúti biztonságot még úgy is lehet növelni, ha céltudatosan összehangolják az út felfestéseket, közlekedési táblákat, és az építési területek biztosítását.